|
Észak-Amerikából származó, aromás, évelő növény. Nyáron megjelenő, különleges, többnyire lilás-rózsaszín virágai látványos színfoltot alkotnak, miközben a beporzók számára is értékes táplálékforrást kínálnak. Illatos levelei miatt tea-, fűszer- és dísznövényként egyaránt érdekes.
Igények, gondozása: Az indiáncsalán napos vagy enyhén félárnyékos helyen fejlődik szépen. Jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús talajt kedvel. A vöröslő méhbalzsamhoz képest általában jobban viseli a szárazabb körülményeket, de tartós nyári szárazságban meghálálja az öntözést. Évelő növény, amely kedvező körülmények között 60-120 cm magasra is megnőhet. Föld alatti hajtásaival idővel nagyobb foltot képezhet, ezért hagyjunk számára elegendő helyet. A jó légjárás ennél a növénynél is fontos, mivel a Monarda fajok hajlamosak lehetnek a lisztharmatra. Az elnyílt virágzatok eltávolításával rendezettebb marad, és egyes esetekben további virágzásra is ösztönözhető.
Felhasználása: A levelek aromája fűszeres, mentás, enyhén citrusos, ezért frissen és szárítva is felhasználhatók. Leggyakrabban aromás teát készítenek belőlük, de kisebb mennyiségben ételek és frissítő italok ízesítésére is alkalmasak. Virágai is ehetők, szirmaikkal salátákat, desszerteket és italokat tehetünk különlegesebbé. Étkezési célra természetesen csak biztosan azonosított, erre alkalmas módon termesztett növényt használjunk.
Gyógyhatása: Az indiáncsalánt Észak-Amerika őslakos népei régóta használták aromás és gyógynövényként. Leveleiből hagyományosan teát és különféle gyógynövényes készítményeket készítettek, többek között az emésztés és a légutak támogatására. A növény illóolajának egyik jellemző összetevője lehet a timol, amely a kakukkfűből is ismert aromás vegyület.
Tippek, jó tanácsok: Természetközeli, kissé vadvirágos kertekbe különösen jól illik. Cickafarkkal, izsóppal és más napkedvelő évelőkkel társítva hosszú időn át látványos, rovarbarát ágyást alakíthatsz ki.
|
