|
Kellemesen illatos, lágyan fűszeres, enyhén édeskés aromájú fűszernövény. A magyar és mediterrán konyha kedvelt alapanyaga, amely frissen és szárítva egyaránt jól használható. Melegkedvelő növény, hazánkban általában egynyáriként neveljük, mivel a komolyabb fagyokat nem viseli jól.
Igények, gondozása: A majoránna napos, meleg és szélvédett helyen fejlődik a legszebben. Laza, jó vízáteresztő, mérsékelten tápanyagdús talajt kedvel. Cserépben és balkonládában is könnyen nevelhető. Mérsékelt vízigényű. A földjét ne hagyjuk hosszú időre teljesen kiszáradni, ugyanakkor a túlöntözést és a pangó vizet kerüljük. Különösen a fiatal növények igényelnek rendszeresebb vízellátást. A hajtáscsúcsokat érdemes rendszeresen visszacsípni, így a növény több oldalhajtást fejleszt, és szép, dús bokorrá válik. Ha elsősorban leveleiért neveljük, a megjelenő virágbimbók egy részét is eltávolíthatjuk.
Felhasználása: A majoránna igazi klasszikus a konyhában. Remekül illik burgonyás ételekhez, levesekhez, főzelékekhez, húsokhoz, ragukhoz, gombához és hüvelyesekhez. A magyar konyhában különösen gyakran használják kolbászos, májas és tartalmasabb húsételek fűszerezésére. Íze a szurokfűhöz, vagyis az oregánóhoz hasonlítható, de annál általában lágyabb, édeskésebb és kevésbé karakteresen csípős. Frissen és szárítva is használható. Ha friss majoránnával főzünk, érdemes inkább a főzés vége felé hozzáadni, hogy finom aromájából minél több megmaradjon.
Gyógyhatása: A majoránnát régóta ismerik fűszer- és gyógynövényként. A hagyományos gyógynövényhasználatban elsősorban az emésztés támogatására alkalmazták, aromás leveleiből pedig teát is készítettek.
Tippek, jó tanácsok: Ha nagyobb mennyiséget szeretnél szárítani, a hajtásokat érdemes a virágzás kezdetén vagy közvetlenül előtte betakarítani.
|
