|
Az ánizsmenta (Agastache foeniculum), más néven ánizsillatú izsóp, Észak-Amerikából származó, aromás, évelő növény. Levelei kellemesen ánizsos, édeskés, enyhén mentás aromájúak, hosszú, lilás virágfüzérei pedig nyáron igazán látványosak. Egyszerre használható tea- és fűszernövényként, miközben kifejezetten értékes beporzóbarát növény is.
Gondozása: Az ánizsmenta napos vagy enyhén félárnyékos helyen fejlődik szépen, de gazdag virágzásra leginkább napos fekvésben számíthatunk. Laza, jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús talajt kedvel. A fiatal, frissen kiültetett növényeket rendszeresen öntözzük. Megerősödve mérsékelten szárazságtűrő, de ha egész nyáron üde lombot és gazdag virágzást szeretnénk, hosszabb száraz időszakokban gondoskodjunk a vízpótlásról. Általában 60-100 cm magasra nő. Évelő, télre a föld feletti részei visszahúzódnak, majd tavasszal ismét kihajt. A pangó, télen tartósan vizes talajt érdemes kerülni.
Felhasználása: Az ánizsmenta levelei és virágai is ehetők. Friss vagy szárított leveleiből kellemesen édeskés, ánizsos aromájú tea készíthető. Más teanövényekkel, például mentával és citromverbénával is jól kombinálható. Friss levelei kisebb mennyiségben gyümölcssalátákhoz, desszertekhez, limonádékhoz és jeges teákhoz is használhatók. Lila virágai pedig látványos ehető dekorációként kerülhetnek salátákra, süteményekre vagy nyári italokba.ű
Gyógyhatása: Az ánizsmentát Észak-Amerika őslakos népei hagyományosan aromás tea- és gyógynövényként is használták. Többek között emésztési és légúti panaszok esetén készítettek belőle különféle növényi készítményeket.
Tippek, jó tanácsok: Ha elsősorban teaként használod is, ne szedd le az összes hajtást. Lila virágai nemcsak szépek, hanem értékes táplálékforrást kínálnak a beporzóknak.
|
