|
Régóta ismert, évelő gyógy- és fűszernövény. Legértékesebb része a föld alatt fejlődő vastag, elágazó gyökérzete, amely jellegzetesen édes ízű. Édességét elsősorban a glicirrizin nevű vegyület adja. A növény akár tekintélyes méretűvé is fejlődhet, nyáron pedig halvány lilás-kékes, pillangós virágokat hoz.
Környezeti igénye, gondozása: Az édesgyökér napos, meleg fekvést kedvel. Mélyrétegű, laza, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legszebben, ez különösen fontos, mivel hosszú, erőteljes gyökérzetet nevel. Közepes vízigényű. Fiatal korában és kiültetés után rendszeres öntözést igényel. A már jól begyökeresedett növény ellenállóbb, de hosszan tartó nyári szárazságban meghálálja a vízpótlást. Évelő, fagytűrő növény, föld feletti hajtásai télre visszahúzódnak, majd tavasszal ismét kihajtanak. Föld alatti tarackjaival idővel terjeszkedhet, ezért olyan helyre érdemes ültetni, ahol hosszabb távon is elegendő hely áll rendelkezésére.
Felhasználása: Az édesgyökér elsősorban gyökeréért termesztett növény. A megfelelően fejlett gyökereket szárítva használják fel, jellegzetesen édes, kissé fűszeres aromájuk miatt. Gyökerét hagyományosan gyógynövényes teakeverékekhez, valamint édességek és különféle italok ízesítésére használják. Természetes édessége rendkívül intenzív, ezért viszonylag kis mennyiség is karakteres ízt adhat. A gyökér betakarításával érdemes türelmesnek lenni: általában többéves növények fejlett gyökérzetét használják.
Gyógyhatása: Az édesgyökér egyik legismertebb hatóanyaga a glicirrizin (glicirrizinsav), emellett flavonoidokat és más növényi vegyületeket is tartalmaz. Hagyományosan elsősorban a légutak és az emésztőrendszer támogatására alkalmazták. Gyökeréből készült készítményeket köhögés és torokirritáció esetén is régóta használják.
Tippek, jó tanácsok: A föld feletti részek elszáradása természetes folyamat. Ezeket késő ősszel vagy kora tavasszal eltávolíthatod, a növény pedig tavasszal ismét kihajt.:)
|
